Regisztráció Elfelejtett jelszó
A Greenmania egy aktív, zöld közösség. Írj, fotózz, tölts fel és köss barátságokat!
Eddigi tagjaink
3
Föld körüli repülőút során kibocsátott CO2-ot spóroltak meg.

Nézz körül   -   Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

 

A hazai állománynagyság nehezen felmérhető, nem is tudjuk a pontos elterjedési határait. A vizet csak szaporodáskor keresi fel, és sokszor kiszáradó vizekbe rakja petéit. A vonulási utak biztosításával, állandó vízfelület biztosításával, valamint a laza, homokos térszínek bántatlanságával tehetünk érte a legtöbbet.

 

Osztály: Kétéltűek Rend: Békák Család: Ásóbékák

 

Előfordulás/ Élőhely: Európában összefüggő előfordulási területe Franciaország atlanti tengerpartjától egészen az Urálig húzódik. Az Ibériai-félszigetről, az Appenin- és a Brit-szigetekről, valamint Skandináviából hiányzik. Északon a balti államokig nyúlik elterjedési területe. A Balkán-félsziget északi részén szintén előfordul, a déli részen azonban már a szíriai ásóbéka (Pelobates syriacus) helyettesíti.
Magyarországon elsősorban síkvidéki területeken honos, de előfordul domb- és hegyvidékeinken is, maximum 600 m tengerszint feletti magasságig. Többnyire a homokos, löszös, laza talajú területeket kedveli, lévén napközben általában 50cm mélyen, maga ásta lyukban rejtőzködik. Érdekes módon ennek ellenére a szikes terülteken (pl. a Hortobágy) is mindenütt megtalálható.

 

Ismertetőjegyei: A bar­na ásó­bé­ka (Pelobates fuscus) el­ső lá­tás­ra egy zö­mö­kebb va­rangy­ra em­lé­ke­zet, bő­re azon­ban si­ma, sze­mölcs nél­kü­li. Alap­szí­ne a sár­gás­fe­hér­től az olaj­bar­ná­ig vál­toz­hat, ame­lyet sza­bály­ta­la­nul el­he­lyez­ke­dő, sö­té­tebb fol­tok tar­kí­ta­nak. A ge­rinc men­tén rend­sze­rint egy hos­­szan­ti vi­lá­gos, folt­men­tes rész fi­gyel­he­tő meg.  A hím ál­ta­lá­ban vi­lá­gos­bar­na, míg a nős­tény in­kább vi­lá­gos­szür­ke szí­ne­ze­tű. A fe­je meg­le­he­tő­sen szé­les, a fej­te­te­je ki­dom­bo­ro­dó. Szi­vár­vány­hár­tyá­ja arany­sár­ga, vagy bronz­vö­rös, pu­pil­lá­ja pe­dig füg­gő­le­ge­sen el­he­lyez­ke­dő, rés ala­kú. A hím fel­kar­ján egy-egy nagy to­jás­dad mi­rigy fi­gyel­he­tő meg. A hát­só vég­ta­gon nagy fél­hold ala­kú sár­ga vagy vi­lá­gos­bar­na sa­rok­gu­mót vi­sel, amel­­lyel az ál­lat kön­­nye­dén föld alá ás­hat­ja ma­gát. 

 

Életmód/Táplálkozás:  Az ásó­bé­ka rej­tőz­kö­dő élet­mó­dot foly­tat, így meg­le­he­tő­sen rit­kán látható. Fel­buk­ka­ná­sá­ra azon­ban sok­fe­le szá­mít­ha­tunk sík- és ala­cso­nyabb domb­vi­dé­ken egy­aránt, ahol a lö­szös-, ho­mo­­kos-, la­za ta­la­jú ré­te­ken, ker­tek­ben könnyen el­ás­hat­ja ma­gát éj­sza­kai táp­lá­lék­szer­ző kör­út­jai vé­gén. Egy-egy ki­adó­sabb eső után azon­ban árul­ko­dó­ak le­het­nek nyo­mai és a föld­ku­pac, ami alatt rej­tőz­kö­dik. Ta­vas­­szal pe­dig egye­ne­sen elő­vi­gyá­zat­lan, ami­kor nap­pal is a pe­te­ra­kó he­lyen “han­gos­ko­dik”.

Napközben és télen általában 50 cm mélyen, a maga ásta lyukban rejtőzködik. Éjszaka vadászik főleg rovarokból álló táplálékára.

 

Veszélyeztető tényezők / Védettségi státusz: Mivel az ebihalak egy része a vizekben telel át, sokkal jobban veszélyeztetettek azok kiszáradása által, mint a többi békafaj. Ezért valamennyi, számára alkalmas szaporodó hely fenntartásáról gondoskodni kell, amelyek egyúttal más kétéltűek számára is megfelelő élőhelyek lehetnek.  Sebezhető, Magyarországon védett faj, eszmei értéke 2000 Ft.

 

Érdekesség: Lár­vái a ha­zánk­ban elő­for­du­ló bé­ka­fa­jok kö­zül a leg­na­gyobb ter­me­tűek, ese­ten­ként a 10 cen­ti­mé­tert is meg­ha­lad­hat­ják.  

Nincsenek kapcsolódó anyagok.

Képek

Hozzászólok!

Üzeneted írd ide:
Hozzászólás elküldése
Hozzászólnál? Ne félj elsőnek lenni!